Elmegyek. Igen, egyszer elmegyek. Elhagyom az álomvilágot és felébredek. Érzem. Mert nem tarthat örökké a semmi. Az után kell, hogy legyen valami. Mert nincs olyan, hogy nincs. Messze, messze fellegekbe s azután a reális képzeletbe. Rideg az én valóságom, nem kell. Holnap már más leszek, felnövök, és nem fogsz hiányozni te gaz valóság. Mert felnőttként álmodik a legtöbbet az ember. Olyan álmokat, amik nagyok, de képesek elérni az embert. Mert nem nekünk kell nyújtózkodni érte, hanem ők jönnek hozzánk. … Na, ennyit a művészi vénámról. Egyébként ömlesztve és zanzásítva a mai napomról csak annyit, hogy leforráztam magam –csak egy picit fájt -, kimostam a Snoopy-s mamuszomat – ez már döfi-, gépeztem –naná, most is ezt teszem-, és sok-sok puszit nyomtam anyum arcára –de csak titokban, mert „ó, én már nagy vagyok”.  

Ülök le az asztalhoz vajas kenyérrel a kezemben, kapcsolom be a gépet, felmegyek az oldalamra ... Te kis süsü, nem álmodsz! Van már olvasód! ... És ez annyira feldobta a napomat :) ! És elkezdett szólni a kis kazettás magnó a fejemben ilyeneket, hogy ábilív-ábilív-ábilív. Heh, huh, úgy beledobbant a szívem :). A mai napom is úgy alakult, hogy (majdnem) egyedül vagyok otthon és korlátlanul netezhetek. Ja, mondjuk nem akarok, de a lehetőség meg van rá. Azt hiszem, bevackolom magam a monitor elé egy bögre kakaóval és egy biosz könyvvel (amit szívesen lecserélnék egy jó pasira) és "eresztd el a hajam" -féle (majdnem) egyszemélyes bulit rendezek magamnak. Erről eszembe jutott a Lipton Ice Tea Hugh Jackman Reklám. "Van kedved táncolni?" :)

Tadamm, kisütött a napocska :) . Reggel ( 14 óravalahányperckor) arra kelek, hogy ömlik be a meleg és tarkón talál a jóidő. Örültem is neki nagyon. Heh, persze csak úgy kisandítva a könyvbarikádom mögül egy bögre gőzölgő, forró, fincsi kávéval a kezemben. Gyakorlatilag amolyan éjjeli bagoly lettem. Szívesebben csinálok bármit is éjszaka, mint nappal. Meg lehet érteni, ha nagyontöbbedmagammal lakom egy háztartásban és mindenki zümmög, zizeg, meg ilyenek. De én úgy szeretem őket (nem is mernék másként érezni :), emberfölényben vannak ) . Mára ennyit sikerült kiírnom és kihúznom magamból. Majd lesz ez jobb is .... asszem.

Jujjha, most olyan depis hangulatom van :(. Teljesen le vagyok taglózva. E hét elteltével elbúcsúzhatunk a jóidőtől - attól a kicsikétől is, amit kaptunk a szünidőre. Pápá kicsi napsütés, viszlát meleg szellőcske! Hmm, már magam előtt látom azt a szórt fénnyel tarkított sötét eget, meg a pocsolyás buszmegállót, amiből kaptunk "egy kis" ízelítőt. Na, sebaj. Van ám szép ősz is. Amúgy ma rendet raktam-végre- az íróasztalomban. Heh, ez is egy érdekfeszítő téma, mi? Az igazi, élményekkel teli napok majd csak szeptemberben jönnek. Addig meg marad az uborkaszezon, a pöntyögés meg a kutyussimogatás :) . Tök jó lenne, ha eltehetném egy nagy bőröndbe a szép pillanatokat, Borongós napokon előbányásznám a szekrényem aljáról és gyönyörködhetnék bennük. Van egy pár, ellennék velük egy egész életen át. Ilyen, meg ehhez hasonló gondolatok szállingóznak a fejemben. Már tényleg álmos vagyok. Na,  megyek mert vár a bárányszámolgatás. Pápá!

Olyan gyorsan elrepül az idő! Fel sem fogom és már sötét van és még mindig a könyv felett molyolok valamin, de ez nem igazán nevezhető tanulásnak-még. De mély levegőt veszek és folytatom, mert ugye májusban már felvételi és a következő naptári évben meg már egyetem -te jó isten! És terveim vannak -persze csak amolyan grafit kontúros, hogy ha beütne a ménykű, lehessen változtatni! Ezeken a kontúrokon akarok tussal végighaladni, egy biztos jövőképet látni! Ehhez, persze nagyon keményen kell küzdeni, dolgozni- azaz tanulni. Na, hogy ne amolyan ködösített szentimentalista maszlag legyen az egész, nos én orvosira akarok járni. Heh, a végére azért csak kiböktem :).Egyébként az optimista hozzáállás nélkül nem érdemes nekiállni a felkészülésnek - meg ugye bármi másnak se.
Hmm, azért persze nem csak tanulok :)